OKT: 15-16.szakasz: Rozália Téglagyár - Dobogókő - Visegrád

47,3km

Újra akadt két szabadnapom (szombat-vasárnap), így folytathattam végre a Kéktúrát. Ezúttal a Pilisben és a Visegrádi-hegységben dagasztottam a sarat, köszönhetően az elmúlt hetek esőzéseinek.

Próbál az ember optimalizálni amikor van egy kis szabadideje, hogy hogyan is tudná azt leghatékonyabban kihasználni. Ezúttal egy hétvégém, azaz egy szombat és egy vasárnap állt rendelkezésemre, hogy folytathassam az OKT-t, ezért egy olyan szakaszt igyekeztem választani, ami optimálisnak tűnt a két napra.

Úgy okoskodtam, hogy nagyon távolra nem érdemes menni, mert ebben az esetben az utazás sok időt elvisz, a legközelebbi helyekre - itt a Mátra környékén - pedig egy-egy napra is ki tudok ugrani, úgyhogy egy amolyan "középtávú" megoldásként szemeltem ki a magamnak a Solymár határából induló, Dobogókőn átvezető és Visegrádon végződő két szakaszt.

Komoly csapadékmennyiség zúdult alá az elmúlt hetekben, ezért számítottam rá, hogy meglehetősen saras közegben kell majd mozognom. Egy héttel ezelőtt közel 80 kilit toltam le teljesítménytúrák keretében, és már az is elég extrém volt helyenként, a körülmények azóta pedig csak romlottak. De a nap sütött végre, kellemes meleg volt, és ez volt a lényeg!

Az 1880-ban alapított, Rozália téglagyár néven ismert üzemtől kezdtem utam (amely ma már a Wienerberger néven fut) , ahol az első kilométer a vasúti sínnel párhuzamosan visz minket észak-nyugati irányba. Már itt feltűnt, hogy a sár mellett a kullancsokkal is vigyázni kell majd. Két kövér példányt is sikerült időben lepöckölnöm magamról, mielőtt befészkelhették volna magukat valamelyik hajlatomba.

Nem parázom a kullancsoktól, de azért meg kell említeni, hogy a hétvégén négyig meg sem álltam, amit buszmegállóban vagy éppen a fürdőkádban távolítottam el főként a bokám környékéről. Érdemes magunkkal vinni egy kullancskiszedőt, amit olcsón kapni a patikákban, vagy hozzám hasonlóan legalább egy szemöldökcsipeszt, ami szintén tökéletesen alkalmas az élősködők eltávolítására.

A vasúti síneken, majd a 10-es úton való átkelés után rövid emelkedő következett a Köves-bércen fölfelé, ahol a leírásnak megfelelően valóban igen érdekes, mediterrán jellegű fák fogadtak.

Mediterrán jellegű növényzet a Köves-bérc tetején.
Mediterrán jellegű növényzet a Köves-bérc tetején.

Pilisborosjenő határában folytatódott a szakasz, ahol a település mellett elhaladva, dél-nyugati irányba láthatjuk a Kálváriát, mely a település híveinek adományából építettek. A Jézus kereszthalálát felelevenítő stációk között haladva juthatunk fel a Vendel-hegy 278 méteres csúcsán álló keresztekig.

Pár száz lépés megtétele után, a kék sávról bal kéz irányába letekintve pillanthatjuk meg az érdekes alakú Teve-sziklát, és nagyszerű panorámában is gyönyörködhetünk. Aki érez magában késztetést, egy kis kitérővel leereszkedhet a sziklaformációhoz és akár fel is mászhat rá.

Én azonban az innen körülbelül 700 méterre lévő Egri vár másolatához kóboroltam el. Talán kevesen tudják, hogy Várkonyi Zoltán rendező a hatvanas évek végén itt forgatta az Egri csillagok című filmet, ehhez építették meg az Egri vár mását.

A Teve-szikla érdekes formája, melybe én nem tudtam beleképzelni a névadó állatot.
A Teve-szikla érdekes formája, melybe én nem tudtam beleképzelni a névadó állatot.

Nagyjából innen kezdődött a nap első, komolyabb kaptatója, föl egészen a Kevély nyeregre. A Nagy-Kevélyi-kőfülkét elhagyva érkezünk meg a pecsételőponthoz, ahol egy fán található az OKT bélyegzője. Itt sikerült addig szerencsétlenkednem a pecséttel és a füzettel a kezemben, amíg véletlenül rossz helyre nyomtam be a mintát elsőre. "Alig" voltam dühös magamra :(

Innen egy nagyjából másfél kilométeres ereszkedő visz le minket Csobánka határáig. Ezen az ereszkedőn már az addig nem kívánt sármennyiségből is jutott némi ízelítő. Csobánka nyugati határában - gyakorlatilag a település "fölött" -, remek panoráma mellett sétálhatunk végig hosszasan, és itt már újra kiváló minőségű úton.

A Mária-úttal közös jelzésen haladva érjük el a csobánkai Szent-kút elnevezésű, igen közkedvelt zarándokhelyet. A hiedelmek szerint valamikor az 1800-as évek közepén egy Mária-látomásnak köszönhetően a helyet szentként kezdték tisztelni a helyiek, az itt található forráshoz jártak inni és fürdeni. A legenda szerint több csodálatos gyógyulás is köthető az itteni vízhez. Preventív jelleggel én magam is megtöltöttem gyorsan a flakonomat.

A kápolna mellett lévő kútból bátran feltölthetjük kulacsainkat.
A kápolna mellett lévő kútból bátran feltölthetjük kulacsainkat.

Az innen pár száz méterre lévő kereszteződésnél észak felé, Pilisszentkereszt irányába folytatjuk utunkat. A körülbelül öt kilométeres távolságot zöldellő növényzet között, napsütésben volt szerencsém megtenni. Nagyon nyugodt volt a környék, egy-két szemből érkező túrázót leszámítva itt már senkivel sem nagyon találkoztam.

Pilisszentkereszt déli határában található a Dera-szurdok, ami egy közkedvelt kirándulóhely és valóban gyönyörű és érdekes természeti képződmény. A patakon átívelő fahidakkal jól kiépített részen valódi élmény volt végigsétálni. A bőséges vízhozam igazán látványossá tette a helyet, néhol bizony megnehezítve az átkelést.

A településre érve a vegyesboltnál pecsételtem, amely előtt hát... hmmm.... szóval három személy beszélgetett, akik egyből kiszúrták a nyakamban lógó, nem olcsó fényképezőgépet és megjegyezték, hogy biztos drága, meg hogy komoly készüléknek tűnik. Én itt őszintén megmondom, hogy igyekeztem gyorsan beütni a pecsétet és továbbállni, mielőtt a már így délidő tájt sem szomjas és csöppet sem jó kiállású egyénekkel további interakcióra került volna sor.

A gyönnyörű Dera-szurdok.
A gyönnyörű Dera-szurdok.

Először vittem magammal a fényképezőgépem, mivel valóban nem egy "zsebgép", így hurcolni sem egyszerű. Eddig beértem a mobilos képekkel is, de ezúttal többre vágytam. Arra azért számítani kell, hogy ha valaki szeret fotózni, az drasztikusan meg tudja növelni a túra időtartamát, ami nem baj, csak nem árt számolni ezzel előzetesen.

Keresztestől mintegy négy kilométer hosszan kell emelkednünk, hogy elérjük Dobogókőt. Nem különösebben meredek ez a rész, viszont folyamatosan emelkedik, és a sárnak hála, folyamatosan trükközni kellett, hogy hogyan tudom megúszni, hogy bokáig elmerüljek.

A Zsivány-szikláknál picit elnézelődtem, majd az üdülőtelepülést elérve az első vendéglátóipari egységnél beültem, hogy pótoljam az elhasznált kalóriákat egy ízletes marhaburger és egy finom kávé által.

Dobogókő tényleg klassz, nem véletlenül ilyen népszerű a turisták körében. Családok, túrázók, motorosok, kerékpárosok lepték el a helyet. Az igazolópontot itt az Eötvös Loránd Menedékházban találhatjuk, ahol többféle pecsét közül választhatunk. Hivatalosan itt ér véget a 15.szakasz, de én még terveztem további tíz kilométer megtételét Pilisszentlászlóig ezen a napon, ezért sokat nem időztem idefent. Na azért a kilátásban persze magam is gyönyörködtem pár percet, mert azért az tényleg kihagyhatatlan.

A dobogkői panoráma.
A dobogkői panoráma.

Dobogókőt délkeleti irányban elhagyva, egészen a Bükkös-patak szintjéig ereszkedünk. Itt az ereszkedéssel együtt konzisztensen nőtt gyakorlatilag a sár mennyisége, amely a patak szintjét megközelítve csak egyre rosszabbá vált. A Sikárosi-réten való "átkelésnél" már bokáig merültem az itt megrekedt vízben. Sokat elmond az előző hetekről, hogy a föld egyszerűen nem volt képes magába szívni ennyi csapadékot.

Ha az ember elengedi azt a képzetet, hogy félti a lábbeliét és a ruházatát, az élet hirtelen könnyebbé válik. Miután az a hajó már régen elment, hogy fejbúbig ne legyek saras, ezért a következő patakátkeléseknél már a köveket sem néztem, egyszerűen csak átgázoltam a vízen. Tulajdonképp ez egy taktikai elem volt ezen a napon, hiszen miután sorra merültem el a saras részeken, a patakok tiszta vizében való átkelés legalább megtisztította valamelyest a lábbelim, és még a lábszáram is lemoshattam benne.

A Sikárosi erdészház előtti pecsételő pontnál végre más "kéktúrázókkal" is szembetalálkoztam, akik figyelmeztettek, hogy vigyázzak, mert nagyon saras részek és nehéz patakátkelések következnek. A tippet megköszönve én is figyelmeztettem őket, hogy vigyázzanak, mert nagyon saras részek és nehéz patakátkelések következnek.

Nem vagyok különösebben kényes, de ebből kicsit több volt a kelleténél.
Nem vagyok különösebben kényes, de ebből kicsit több volt a kelleténél.

A kölcsönös figyelmeztetést követően, változatlan körülmények között folytattam utam. Pilisszentlászlóra érve először épp a Kis Rigó étterembe botlunk bele, amelynek kerítésén találjuk az OKT pecsétet. Innen már csak a legközelebbi buszmegállóig vezetett utam, ahol épp annyi időm volt a szentendrei járatig, hogy egy kullancsot kioperáljak a lábamból és a maradék ivóvizemmel letisztítsam magam annyira, hogy legalább a buszra felengedjenek.

Logisztikai okokból a másnapot Pilisszentlászló helyett Visegrádról kezdtem. A nagymarosi rév kikötőjénél található egy villanyoszlopra erősítve az első pecsét. Itt elidőztem picit a Duna partján, majd elindultam a fellegvár irányába a jelzett útvonalon. Bizony, itt egy három kilométernyi emelkedőre kell számolni a következő bélyegzőpontig, a Zsitvay-kilátóig.

A kaptatóról először remek panoráma tárul elénk a lombok közül kikukucskálva, majd a Visegrádi Kálváriához érkezünk, melyet maga a Fellegvár követ. Az emelkedő végén találjuk célunk, a Zsitvay-kilátót, melyet a Magyar Turista Szövetség megalakulásának 20 éves jubileumára építették 1933-ban. Az impozáns megjelenésű épület ajtajában találjuk a bélyegzőhelyet. Sajnos túlságosan korai volt még az időpont, hogy akár a fellegvárat akár a kilátót megszemlélhessem belülről is, még mindkét épület kapui zárva voltak.

A Zsitvay-kilátó felé emelkedve, a növényzet között remek panoráma tárul elénk.
A Zsitvay-kilátó felé emelkedve, a növényzet között remek panoráma tárul elénk.

Innen déli irányban továbbhaladva remek erdei sétát lehet tenni. Itt a terep is egész tűrhető volt, nem voltak az előző naphoz mérhető mocsaras szakaszok, amíg csak el nem érkeztem a remek panorámát kínáló Molnár Lajos emlékműig. Az ezt követő rész sajnos már újra kihívásokkal teljes volt.

A Pálócki-rét déli határa mentén elhaladva, hamarosan megérkezünk a Pap-réti erdészházhoz, melynek kerítésén találjuk az újabb bélyegzőt. Innen némi emelkedő után érjük el a "kerékpárutat", amelyről nagyjából ötszáz méter múlva, jobb kéz irányba térünk le és megkezdjük az ereszkedést Pilisszentlászlóra. Itt újra átsétáltam a kicsiny településen, egészen a Kis Rigó vendéglőig, hogy az utolsó méterig teljesítsem a távot.

Ha összegeznem kellene ezt a két szakaszt, akkor azt mondanám, hogy tényleg nagyon szép útvonal, nagyon jól éreztem magam errefelé. Vannak egészen látványos részek, sok-sok turistavonzó hely, könnyen járható (a sártól most tekintsünk el), jól jelölt szakaszok, ahol minden természetszerető ember megtalálhatja a számításait.

A Gárdonyi Géza regénye alapján készült film forgatási helyszíne.
A Gárdonyi Géza regénye alapján készült film forgatási helyszíne.
Panoráma a Molnár Lajos emlékműtől.
Panoráma a Molnár Lajos emlékműtől.
A Visegrádi Fellegvár.
A Visegrádi Fellegvár.
Dobogókő környékén.
Dobogókő környékén.
Legelésző ló, Pilisszentlászlói templom, illetve a Visegrádi Kálvária-kápolna
Legelésző ló, Pilisszentlászlói templom, illetve a Visegrádi Kálvária-kápolna