MADEIRA – Utazás és első tapasztalatok
A 2024-es év első úticélja a gyakran csak ’A túrázók Paradicsoma’-ként emlegetett Madeira piciny szigete volt, ahová februárban, tehát a hivatalos turistaszezonon kívül utaztam.
Egy ideje már nem született cikk erre az oldalra, de most valamiért úgy gondoltam, hogy írok Madeiráról, ha nem is mások kedvéért, inkább azért, mert észrevettem, hogy hosszú idők után nagyon jó visszaolvasgatni ezeket a cikkeket és nosztalgiázni egy kicsit az utazásokon.
A Portugáliához tartozó Madeira szigetéről rengeteg bejegyzés olvasható az interneten, ezért általános dolgokról nem beszélnék ezeken a hasábokon, csak az élményekről és azon tapasztalatokról, amiket bárki felhasználhat, aki szeretne maga is utazást tervezni erre a szigetre.
Repülőút: Először is az utat nagyon könnyű megszervezni. Én magam közvetlen Wizz járattal utaztam, fél óra késéssel - belefér. Az út hossza öt óra - nem veszélyes kibírni. A repjegy feladott poggyásszal együtt 95 ezer Huf körül volt oda-vissza.
Általában csak egy kis hátizsákkal utazom, de tudtam, hogy Madeirán a február meglehetősen esős hónap és úgy gondoltam, a tiszta és száraz ruha és cipő sokszor kincset érhet majd a túrák után (spoiler: hét napon át tűzött a nap, az arcom szénné égett. Esőt legközelebb Ferihegyen láttam).
A szállásom egy 75m2-es apartman volt, modern, full-extrás lakás, kedves és segítőkész főbérlővel (Maria), dedikált parkolóval, bárkinek tudom ajánlani (Ilha do Atlântico). A hét éjszaka olyan 135 ezret taksált. A fővároson kívül, de mégis ahhoz közel helyezkedik el, Caniço nevő településen, így tökéletes kiindulópont bármely programhoz (amennyiben autót bérlünk).
Még otthonról, percek alatt el lehet intézni az autóbérlés bürokráciáját is. Én a GoldCar-nál béreltem egy közepes kategóriás kocsit, de a reptéren szembesítettek vele, hogy a parkolóba csak kis autók vannak jelenleg, úgyhogy vagy viszek egy Fiat 500c Hybridet, vagy megvárom, hogy estefelé visszahoznak egy nagyobbat. Sötét volt már, a szállásra is el kellett jutnom, még vacsorát is kellett valahonnan vásárolnom, szóval vittem a kicsikét. Életem legjobb döntései közé sorolom ezt, mert úgy megszerettem ezt az autót, hogy legszívesebben hazahoztam volna magammal.
A kocsibérlés 30-40 ezerből kijön 8 napra, a különböző extra csomagokért - amik mindenféle biztosítást is tartalmaznak -, még sok tízezret ott lehet hagyni. Itt mindenki döntsön maga. Magyarországon biztos nem ajánlgatnám a nagyobb csomagokat, így utólag a madeirai útviszonyokat és vezetési stílust megtapasztalva nem merném egyértelműen kijelenteni, hogy lehúzás a dolog. Jómagam körülbelül hatszáz kilométert raktam bele az autóba az egy hét alatt, ez körülbelül egy tank benzin volt (50 EUR).
A vezetés a szigeten kihívásokkal teli, ezért semmiképp sem ajánlanám olyanoknak, akik ideges típusok vagy nem magabiztos sofőrök. Az utak a hegyekben keskenyek, kacskaringósak és sokszor extrém meredekek, melyre már csak ráadásként jön rá a szembeforgalom és a centizgetés az autók között, vagy épp a visszatolatás a szűkösebb részeken.
Magam részéről a szigeten való vezetés minden pillanatát élveztem. A kis Fiatomat olyan volt vezetni, mint egy gokartot. A hegyi szerpentineken lehetett neki csapatni, és bár volt, ahol egyesbe tudott csak kimenni, minden akadályt leküzdöttünk együtt. Szó, ami szó, csak vezetni bármikor visszamennék a szigetre.
Szóval felkaptam a kis Fiatomat és elindultam a szállásra. A szállástól nem messze volt egy kis bolt – kapóra jött, hogy beszerezzem a vacsorát. A boltokban magyar árak vannak és minden földi jó elérhető, szóval, ha valaki nem a kulináris élmények miatt megy a szigetre, a boltok tökéletes megoldást jelentenek a napi betevő beszerzésére.
Az éttermek sem drágábbak feltétlenül, mint idehaza. Amennyiben ez nem jár aránytalanul nagy anyagi teherrel számunkra, érdemes naponta legalább egyszer betérni egy vendéglátóhelyre és végigkóstolni a helyi nevezetességeket, hisz a konyha jellege eléggé eltér a magyarétól, így nem csak földrajzi, de gasztronómiai utazást is tehetünk Madeira szigetén. A borokat is érdemes állítólag megkóstolni, viszont én nem vagyok nagy boros és végig vezettem a hetet, szóval számomra ez a fajta élvezet kimaradt.
Madeira gasztronómiája a kiváló minőségű friss, helyi termékekre épül. Az óceán sokféle halat és tengeri herkentyűt biztosít a konyhák számára. Esküszöm, hogy majd egyszer megpróbálom ezeket megszeretni.
Az én nagy kedvencem az Espetada volt. A darabokra vágott és durva sóval ízesített marhahúst babérrúdra – ez Madeirán bővelkedő fa – "nyársra húzzák", és nyílt tűzön megsütik. Általában sült krumplival és zöldségekkel tálalják. Nagyon finom és laktató étel, szép, nagy adagokat mérnek belőle.
A települések üdítően tiszták, kulturáltak és rendezettek, a közbiztonság kiváló. Vannak nyüzsgőbb városok, vannak nyugodtabbak. A helyiek mindenhol aranyosak és segítőkészek, angolul a legtöbben kiválóan beszélnek.
Túrák. A szigeten tipikusan két féle túra van: a Levadák és Veredák. Az előbbi az egykori csatornarendszereket összekövetve hálózza be a sziget egész területét. Ezen csatornarendszer mentén vezet az utunk. Az utóbbinál egyszerűen csak nincsenek csatornák, szimpla túraútvonalak.
A neten kb ugyanazt az öt-hat túrát ajánlják annak, aki először érkezik a szigetre. Ezek a leglátványosabbak, ezek az úgymond ’kötelező körök’. Többnyire én magam is ezeket a túrákat toltam végig, csak némi kiegészítésekkel, módosítással. És ezeket az utakat bátran tudom ajánlani is bárkinek, mert nem érdemtelenül ilyen népszerűek.
A sziget a túrizmusra és a túrázásra van kifejlesztve, ezért a túraútvonalak kimondottan jól jelzettek és kiépítettek. A ’hivatalos’ túraútvonalakról bármikor letérhetünk, hozzáadhatunk, elvehetünk belőlük, kombinálhatjuk őket, tehát a leírásokban meghatározott távok, és irányok nyugodtan felülírhatóak kényünk és kedvünk szerint. Általában én is a javasolt túrákat csináltam végig, de kíváncsiságból többször is kiegészítettem, összefűztem az utakat és adtam még hozzá pár kilométert a napi tervhez.
A szigeten a túrázás valóban szenzációs élmény. Egész évben olyan 18-25 fok között van a hőmérséklet, ami teljesen optimális ehhez a fajta tevékenységhez. És igen, még az olyan esős hónapokban, mint a február is ki lehet fogni hét napsütéses napot egyhuzamban – nekem ezzel bitang szerencsém volt.
A sziget túraútvonalai kimondottan látványosak, az ember csak kapkodja a fejét és esik egyik ámulatból a másikba. Így amikor a napi útvonalunkat tervezzük, számoljunk a sétán kívül a szájtátással, fotózással, rácsodálkozással és gyönyörködéssel járó jelentős extra időtartammal is (illetve több helyen a tömegben tolongással).
Mindig megéri még sötétben elindulni a napi túrára több dolog miatt is: Az egyik, hogy hajnalban - értsd 7 óra körül (mivel 8-kor kelt a nap) -, alig van forgalom. Nyugodtan haladhatunk az utakon. Nyolc körül a főváros környéki gyorsforgalmin már volt, hogy ha rövid időre is, de beragadtunk picit.
A másik előnye a korai indulásnak a napfelkelte. Több helyen szerencsém volt a napfelkeltét már a természetből megfigyelni. Gyönyörű, amikor a reggeli fények megvilágítják a tájat. Ha szereted a romantikus pillanatokat vagy odavagy a fotózásért, kötelező a hajnali kelés!
A harmadik ok a turistaáradat. Egy órával napfelkelte után már minden tele van emberrel a frekventáltabb helyeken. Viszont az az egy óra előny pontosan elég arra, hogy zavartalanul barangolhass utadon, és magát a természetet fotózhasd a világ minden tájáról ideözönlő turisták nélkül.
Este értem a szállásomra, ahol Maria fogadott némi tradícionális édességgel, amit náluk ilyenkor, farsang idején szokás készíteni. Nagyon jól esett a gesztus is meg a finomság is, mert már pokolian éhes voltam. Beszélgettünk egy rövidet, majd az estét már a lakásban töltöttem, tervezgetve a következő napok túráit.
Minden napomat egy-egy túra köré igyekeztem fölépíteni. Délelőtt a természetben bolyongtam, majd dél elmúltával a környéken lévő látványosságokat (kilátók, tengerpart, strandok, kertek-parkok, stb...) látogattam meg. Így próbáltam optimalizálni, hogy minél több dolog beleférjen egy-egy napba. Remek módja ez a teljes sziget megismerésének is.
A sziget maga kicsi, egy óra alatt átjuthatunk a keleti partról a nyugatira. Ami inkább hihetetlen, hogy egy ilyen pici szigetbe hogyan férhet bele ennyi csodálatos hely. Olyan érzésem volt, hogy ha egy hónapig kalandoznék itt, folyamatosan találnék valami újat, felfedezésre méltót.
A turistaatrakciókról általánosságában elmondható, hogy sok közülük ingyenes, ami fizetős, ott is teljesen reális árakat kérnek el a szolgáltatásokért. Egy, maximum két olyan helyet tudnék mondani (és fogok is a későbbi cikkekben), ahol úgy éreztem, hogy túlárazott a szolgáltatás.
A szigeten töltött kalandjaimat a következő linkekről is elérheted:
1. Nap: Szt. Lőrinc félsziget, Machio, Madeira Botanical Garden, Cristo Rei Statue
2. Nap: Levada do Caldeirão Verde, Santana, Vereda dos Balcões
3. Nap: Vereda do Areeiro & Ruivo Túra, Apácák Völgye, Câmara de Lobos
4. Nap: Fanal Forest, Porto Moniz, Fajã dos Padres
5. Nap: Vízesés-túrák és Calheta városa
6-7. Nap: Funchal, Monte Palace Tropical Garden és egy tengerparti túra